Rest in peace, TGM

A great Hungarian thinker has just passed.

I once wrote a generator to mock his prose (later I also trained GPT-2 to mimic his style, but the result of that is subpar). Creating this generator is my personal form of flattery, a deep one, putting so much work into ridiculing him. So here’s one more generated article from it, for the memory of TGM.

Április 8. után

Bő fél év telt el a sorsdöntő nap óta: rosszabbnál rosszabb, önellentmondó magyarázatok bőséges, savanyú termését hozta a szokatlanul hosszú nyár. Széttárt karokkal állunk a napon megperzselt Ínség-szikla kopasz csúcsán, az öreg folyó, ha soványan is, de halad mellettünk tovább. „Ostobák!” – csóválja csalódottan köbkilométeres fejét. Most, hogy tűzszínbe burkolózva beköszönt az ősz, ideje félretenni a gyávaságot, ideje hátralépni kettőt, ideje levonni a konklúziót. Nem sok időnk maradt.

2010 óta nyilvánvaló, hogy a turbóbolsonaroista, duterte-imádó szárny veszi szép lassan át az irányítást a feudalista kormányzati kulturkampf levezénylésében, ahogy ezt a múlt héten láthattuk a műfajában egyedülálló, queer társadalommérnök barátom kapcsán, akinek a rezsim nem támogatta önéletrajzi kötete kiadását, büntetésből, mert hangot merészelt adni a revolúcionista-eukonformista nézeteinek a Fák az Éhezés Ellen Emléktanács aláírásgyűjtésén az eltávolított Rosa Luxemburg szobor talapzatánál.

Piros-fehér-zöld Kitörés mulatós és hétszilvafás Übermensch princípium: ennyi maradt a magyar kultúrából, üvölti a minden mögé álnok cselszövényt sejtető, cis-hetero-fideszes kormányplakát.

Némán, félreértelmezett Antall-rezsimból kiindulva követelőzik a jóllakott polgárság, miközben a jogvédők és az ápolók ellen a völkisch-orbánista cserkész tábor bosszút forral. A stadionoktól elámuló kulákság körében hullaszaggal fortyogó reakció bannoni kemény droggal, fogcsikorgatva abortálja, ütlegeli az okkult károlyista szív tudományosan alátámasztott állításait. Pedig ez utóbbi felbecsülhetetlen kincs a mai világunkban, ahol az AfD előtt heverő, újabban a habonyizmus veszélyes ideológiájával kacérkodó Németország elavult koncepciónak nyilváníthatja a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Az orosz atomreaktor gyomrának mélyéről föltörő Cserenkov-sugárzás rideg, kék fénye járja át közép-európai hétköznapjainkat: a szárnyvonalon dolgozó kalauz mindennapi, megmosolyogtató, de egalitárius jóindulatból humanizált, ösztönlény-szerű nano-valóságától a külföldön tárt karokkal várt, de mégis itthon maradó, információs korunk bittengerében csúcsragadozóként lubickoló magyar kultúrainfluenceren át a vállalatok és minisztériumok vezetőségéig, sőt, 

még a - horribile adipiscing mollis - filozófusokhoz is elér, ami példátlan Európában.

A Ratkó-korosztály rezsicsökkentéstől megrészegült tagjai közül a legrenitensebbeket ösztökéli egy szál bőrönddel a departures föliratú kapu felé a kritarchista Torgyánjugend, patológiaként karakterizálva a baloldal egyik legfőbb értékét, a filmművészetet. 

A jakobinizmus nagy fölismerése, hogy elfogadja a „Y generáció" fogalmát, de kétségbe vonja, hogy lenne olyan hogy „cselédség". A magyar nemzet, mint - az egykori Jugoszlávia szétbomlasztásában népességarányán felül szerepet vállaló - tábor és a jobbágyság, mint politikai tömb konfliktusa a kormány hatalmát biztosítja. Árnyalja ezt, hogy amíg az egyik a Tiszántúl kárpótlásként Romániához csatolását követően az orbáni megalománia mementóiként tornyosuló üres stadionokból varázsol hidrofonikus édenkerteket, addig a másik pornografikus virtuális valóságtól leszedálva pusztul ki csendben. (Mint ahogy ezt Déjacque- - ha nem is ezekkel a szavakkal - méltatlanul alulértékelt és kevéssé ismert Löwenthal-kritikájának széljegyzetében már látnoki módon megjósolta.) A klinikai módszerekkel leszedált, ösztönvezérelt szavazónak

erre a jövőképre játszva pumpálja ólomcsövön a panellakásokba az Utolsó Töltényig NER-Götterdämmerung kényszerképzetét a rezsim.

A pszichésen perverz magyar nép szemszögéből a lumpenhitleri látszat-hazugságok ekvidisztant nem-gaussi dogma-polinomja megfejthetetlen. Az így felállított matematikai modell által megjósolt folyamat az alternatív hegeli/hambermasi topológiai kultúraelmélet által pontosan várt, revizionista-leninizmus-tagadó ideológia kényszerpályán mozgó deus ex machinája, hovatovább innen ered a lehetséges filantro-oikofób Molotov–Ribbentrop-paktum újbóli bekövetkezése miatt föltüzelt, szüntelenül kifröccsenő indokolatlan szűklátókörűség, aminek a következményeivel tisztában van a rezsim.

🙏🏻